Józsa János
Amikor ezeket a sorokat írom sem hiszem el még teljesen, hogy ez a csoda velem történt meg. Mert, hogy ez az utazás maga a csoda volt, ahhoz semmilyen kétség sem férhet.Az előzményekről talán annyit, hogy bőven kigyűlt az Ötpróba pontszámom, ami ahhoz kellett, hogy részt vehessek a sorsoláson a Mozgás éjszakáján. Bevallom becsülettel, hogy annyira nem fűztem semmi esélyt hozzá, hogy kisorsolnak, hogy nem is néztem az eseményt, csak másnap több messenger üzenetem volt ismerősöktől, hogy szerintük engem is kihúztak. Megnéztem a bejegyzést és a név valóban stimmelt, de ugye lehet névazonosság is, szóval továbbra sem éltem bele magam, de azért egy picit izgultam.
Június 15-én rendezte meg az Accel Hunland a második futóversenyét, ahol idén már 5 távon is lehetett indulni (800m gyerek, 3km, 5km, 10km és 21km). Az egyértelmű volt, hogyha valami nagy dolog nem jön közbe, akkor idén is megyek futni. Az idei verseny, ha lehet azt mondani felülmúlta a tavalyit, pedig már az is egy kiváló szervezésű verseny volt. El is csíptem a szpíker egyik megjegyzésében, hogy sok futóverseny járt már, de ilyen példás szervezést ritkán látott, és ezt csak megerősíteni tudom.
Az idei UltraBalaton biztosan sokáig emlékezetes lesz, mert hihetetlenül sokan indultak, és akkor „Csipi” duplakörös mókájáról még nem is beszéltem. De ne szaladjunk ennyire előre. Valami hihetetlen véletlen folytán most is az 
Sokszor írtam, hogy az egyik kedvenc versenyem az Ultra Balaton Trail, de ez a mostani igazán különlegesre sikeredett. Történ ugyanis, hogy Tomi rám írt még talán február környékén, hogy szeretné beváltani a korábban tett felelőtlen ígéretem, miszerint egyszer lefutom vele párban. Bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha is beváltja, de hatalmasat tévedtem. Én pedig az a fajta vagyok, akinek az ígéret és az adott szó szent, és nem menekülök el a kihívás elől. Szóval még azon melegében meg is történt a nevezés „Ultri” csapatnéven, mivel mindketten triatlonozunk, és valami mozaikszóba akartuk összehozni az ultrafutást és a triatlont.
Idén Nagyatádot kihagytam, mivel az ottani kommunikáció és kiszámíthatatlanság nekem nem volt szimpatikus, így a 8. Ironmannek a Balatonman fűzfői versenyét szavaztam meg. Itt igazából tiszta volt minden, a nevezési díjat is lehetett tudni, így viszonylag hamar be is neveztem, és Szandival elkezdtük a felkészülést.
Ez a verseny a semmiből bukkant elém, pontosabban az egyik ismerősöm Ács Laci tette ki a Facebookon, hogy lesz egy ilyen verseny és indul rajta. A tengeri nyílt vízi úszás amúgy is bakancslistás történet volt nálam, így egyből ráugrottam, hogy megtudjam a részleteket. Átolvastam a