Saját határait feszegeti a hétszeres vasemberré vált szolnoki triatlonos, akit életmódváltása egészen az élsportig repített. Azt vallja: sosem késő elkezdeni!
Közel négy kilométer úszás, száznyolcvan kilométer kerékpározás és negyvenkét kilométer futás – mindezt egymás után! Nem egy könnyed, hétvégi program... Pláne szakadó esőben, tizenhét Celsius-fokos időben. Mégis, ilyen körülmények között teljesítette a távot legutóbb most augusztusban, a Nagyatádon rendezett eXtremeMan versenyen Józsa János.
Az élet a legnagyobb rendező, de ezt bizonyára ti is megtapasztaltátok már. Aki folyamatosan követi a dolgaimat az tudja, hogy elkezdett érdekelni az extrém ironmanek világa, mert abban még bőségesen van kihívás számomra, így idénre nem Nagyatád volt a fő célpont. A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogy terveztem, és el kellett engednem ezt a dolgot, mert egy extrém ironmanhez nagyon sok pénz kell. Nem is a nevezés az, ami annyira drága, hanem az odautazás, szállás, és saját frissítő stáb, mivel ezeken a versenyeken mindezt magadnak kell biztosítani. Szóval be kellett látni, hogy erre most esély sincs. Így, mivel a Balatonman nem rendez Ironman távú versenyt, csak Nagyatád maradt, ami belefért a keretbe, pedig ott is eléggé elszabadultak az árak. De az égiek szeretnek (ebben teljesen biztos vagyok), így végül megkaptam az extrém ironmanem.
Gondolom sokatok számára nem meglepetés, hogy idén is feltűntem, mint csapatmentő az UTT-n. Most az EUsTAFéta csapatát kísértem végig. Annyiban rendhagyó lesz a beszámoló, hogy nem lesz túl bő lére eresztve, aminek több prózai oka is van.
A csapattagok nem szerettek fotózkodni, és el-el surrantak, mint egy rossz gyerek, aki valami csínyt követett el, mikor észrevették, hogy fényképezni szeretnék. A másik, hogy már fejből fújhatjátok az útvonalat, így inkább az érdekességekre és nehézségekre koncentrálok, amiből azért akadt gazdagon.
A Keszthelyi triatlon versenyek rendkívül népszerűek a triatlonosok körében, mert mindig is a minőséget képviselte a hazai versenyszervezésben. Jó rajtcsomag, biztosított, lezárt pályák, High5 frissítés, és szuper athletes garden a befutó után. Persze mindez sajnos borsos nevezési díjjal párosul, de ez van.
2018-ban versenyeztem itt először egy rövid táv erejéig, majd 2019-ben mentem egy féltávot durván meleg körülmények között. Nem akarok spoilerezni, de az idei verseny legalább olyan kemény volt, ha nem keményebb.
Az egyik kedves barátom küldte át az eseményt messengeren, hogy menjünk futni. Az ötpróba széria része a futókörök napja, ahol az egész országban, 15 helyszínen lehetett róni a köröket. A legtöbb kilométert összegyűjtő település 250 ezer, a második 150, a harmadik 100 ezer forint díjazásban részesül a dicsőség mellett.
Szolnokon egy szomorú apropója is volt ennek a futásnak. Egy szerencsétlen ejtőernyős baleset következtében Gál Szabolcs világbajnok ejtőernyős főtörzsőrmester életét vesztette. Az NHSZ felajánlotta, hogy minden egyes szolnoki kör után 500Ft-ot utal a családjának.
Harmadik alkalommal szervezték meg ezt a versenyt, és hiába volt helyben, valahogy eddig mindig kimaradt. Úgy gondoltam, hogy az idén nem hagyom ki, ha már helyben van. Sajnos időpontilag nagyon közel volt az Auriga Erdei Futóverseny sorozat 4. felvonásához, amin szintén futottam eddig, így a félmaraton helyett csak 14 km-re neveztem be.
A nevezéssel is volt némi fennforgás (nem is én lennék), mert a pénz ugyan beérkezett, de az adatok nem. A gyanús csak az volt, hogy nem voltam rajta a rajtlistán. Szerencsére a szervezők gyorsan és rugalmasan elhárították a problémát, és helyreállt a béke.
A blogon szereplő minden tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználás csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.