Azonban hiába teniszeztem, szerettem (még most is szeretem) a finom ételeket, jó borokat, és a kilók lassan, de annál biztosabban kezdtek felkúszni, mígnem a mérleg nyelve el nem érte a 96kg-os határt aminél betelt a pohár. Ekkor lett elég, és mondtam azt magamnak, hogy valamit tenni kell, mert már nem éreztem magam jól a bőrömben.
Menjünk futni
Először csak keveset és lassan, de ahogy telt-múlt az idő, lettek egyre hosszabbak és gyorsabbak a futásaim. A futásnak köszönhetően nagyon sokat javult az állóképességem, de a kívánt alak valahogy nem akart összejönni. Persze fogytam valamennyit, de aztán az megállt és nem mozdult semerre, pedig ekkor már heti 40-50km futottam.
Aztán elkezdetem erősíteni, leginkább saját súlyos edzések formájában (fekvőtámasz, húzódzkodás, törzsizom erősítés), és közben sokkal jobban odafigyeltem az étkezésemre. Rengeteg cikket elolvastam a témában és próbáltam alkalmazni a dolgokat, miközben figyeltem a hatást.
Az eredmény nem is maradt el, és gyakorlatilag 1 év leforgása alatt sikerült a testkompozíciómon jelentősen javítani. Lefutottam egy Maratont és folyamatosan kerestem az újabb kihívásokat. Így jutottam el a Triatlonhoz, amiben Hegyi Lóri barátomnak jelentős szerepe van. Nagyon motiváló volt számomra az a teljesítmény, amit letett az asztalra mint többszörös Ironman.
Az Ironman útján
Ami egykor csak álom volt, mára valósággá vált - 10-szeres Ironman lettem! Minden egyes verseny - 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás - új leckét tanított kitartásról, önfegyelemről és a határok átlépéséről. Minden befutó egy-egy győzelem volt önmagam felett, és megerősítés, hogy bármire képesek vagyunk, ha igazán hiszünk benne.Jelenleg tehát a triatlon, a futás a fő csapásvonal és szórakozásképpen egy kis Spartan Race jött még a képbe.
Régóta érlelődött bennem a dolog, hogy megírjam a sporttal kapcsolatos gondolataimat és tapasztalataimat, hátha más is kedvet kap a dologhoz és pozitívan megváltozik az élete.
Igen, pozitívan! Mert a sport amellett, hogy karban tartja a testet, az elmére is csodálatos hatással van. Akik sportolnak, ezt csak megerősíteni tudják. Formálja a jellemet, kitartást ad, levezeti a stresszt és még sorolhatnám. Bármennyire közhely, attól még igaz.
Nincs is annál jobb érzés mikor valakit pozitív irányban tudsz befolyásolni a saját példáddal. Szűkebb környezetemben is sikerült néhány embert a „helyes" útra terelgetni.
Késő már elkezdeni
Dehogy! Nincs olyan késő! Számomra az egyik legelképesztőbb Madonna Buder, egy apáca akit csak Iron Nun-nak hívnak, aki 48 éves korában kezdett el sportolni, és 55 éves korában megcsinálta az Ironmant. Szóval azt hiszem, hogy maradhatunk abban, hogy sosincs késő.
Elsősorban itt nem menő sportolóknak szóló írásokra számíthattok, hanem olyanokra, amelyek remélhetőleg érdekesek lehetnek a kezdő és amatőr sportolók részére. Szó lesz edzésekről, versenyekről, étrend kiegészítőkről, ruházatról és minden olyan dologról, ami foglalkoztat, vagy éppen kipróbálok. Megosztom veletek az Ironman versenyeken szerzett tapasztalataimat is, a felkészülés nehézségeitől kezdve a verseny napjáig.
Fel fogok tenni saját edzéseket, beszámolókat a versenyekről, amin indulok,...stb. Igyekszem folyamatosan frissen tartani a Blogot, de mivel nem hivatásszerűen űzöm az ipart, ezért nézzétek el, ha nem mindig frissül olyan ütemben, ahogy szeretnétek. Ígérem, rajta leszek.
Ha tetszik az amiről írok, akkor iratkozzatok fel a Blogomra és a hozzá kapcsolódó közösségi médiákra.
Mindenkinek nagyon sok sikert és kellemes sportolást kívánok!