Nagyon vártam ezt a versenyt, mert egyik kedves ismerősöm ajánlotta, aki két alkalommal is volt már, és nagyon dicsérte. Én általában hiszek az ismerősöknek, így ez volt az idei évi kiszemelt főversenyem. A verseny előtt bőszen néztem az időjárást, mivel több olasz városban is hatalmas áradások alakultak ki az óriási mennyiségű csapadéktól, és nem szerettem volna, hogy itt is valami hasonló történjen.

Több időjárás portált is néztem és vegyes képet mutattak. A hőmérsékletet 20-22 fok környékére jósolták, ami teljesen jó, de volt, aki elég magas százalékkal esőt is prognosztizált. A lényeg, hogy a pakolásnál minden eshetőségre is készültem, vagyis azt hittem, hogy mindenre, de nem fogok spoilerezni.

Az idei év fő versenyének a zadari fél Ironmant választottam, de mindenképp szerettem volna előtte még egy másik féltávú megmérettetésen is elindulni. Mivel idén elsősorban külföldi versenyekre szerettem volna koncentrálni, így célzottan ilyen eseményeket kerestem. A sors végül úgy hozta, hogy az „Át a célvonalon” podcastben hallottam a temesvári triatlonról, és amikor Nitrotól is rákérdeztem, melyik versenyeken indul idén, ő szintén ezt ajánlotta. Úgy voltam vele, hogy mi baj lehet? Egy próbát mindenképpen megér – így hát gyorsan be is neveztem.

Idén június 7.-én rendezték meg immáron harmadik alkalommal az Accell Hunland jótékonysági futóversenyt, ahol a nevezési díjakból befolyó összeget mindig egy rászoruló szervezet kapja meg. Most az Útravaló Alapítványra esett a választás.Nagyjából 250 futó gyűlt össze ezen a júniusi reggelen, hogy kipróbálja magát valamelyik távon. A 800m-es gyárkörtől kezdve egészen a félmaratoni távig mindenki megtalálhatta a neki megfelelő kihívást. A nevezési díj, most is jelképes volt, ráadásul gyakorlatilag vissza is kapták a futók az éremmel és befutócsomaggal.

Mivel a „megszokott” csapatok, ahol szoktam futni vagy nem indultak, vagy sikeresen összeálltak, így beírtam a csapatkeresőbe, hogy idén is mentenék csapatot. Elég gyorsan vagy 8-an is írtak, de Zsolt-al kezdtem el beszélgetni elsőként, akivel viszonylag gyorsan le is egyeztettük a dolgot. Így történt, hogy ebben az évben a Sup-pont 6 fős csapatába sodort a véletlen szele, és nem lövöm le a poént, de nagyon jól tette.

Október 5-én Szolnokon rendezték ezt a futóversenyt, amin már indultam korábban is, hiszen helyben van. Az edzéstervbe is simán be lehetett illeszteni, így be is neveztem.

A verseny előtti két napon egyfolytában esett szinte, amitől kicsit tartottam, de ugye nem vagyok cukorból és ettől függetlenül elmentem a versenyre. Úgy látszik az idő sokakat megijesztett, mert nem volt az a nagy tumultus.