- Részletek
- Józsa János
Sokszor írtam, hogy az egyik kedvenc versenyem az Ultra Balaton Trail, de ez a mostani igazán különlegesre sikeredett. Történ ugyanis, hogy Tomi rám írt még talán február környékén, hogy szeretné beváltani a korábban tett felelőtlen ígéretem, miszerint egyszer lefutom vele párban. Bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha is beváltja, de hatalmasat tévedtem. Én pedig az a fajta vagyok, akinek az ígéret és az adott szó szent, és nem menekülök el a kihívás elől. Szóval még azon melegében meg is történt a nevezés „Ultri” csapatnéven, mivel mindketten triatlonozunk, és valami mozaikszóba akartuk összehozni az ultrafutást és a triatlont.
- Részletek
- Józsa János
Idén Nagyatádot kihagytam, mivel az ottani kommunikáció és kiszámíthatatlanság nekem nem volt szimpatikus, így a 8. Ironmannek a Balatonman fűzfői versenyét szavaztam meg. Itt igazából tiszta volt minden, a nevezési díjat is lehetett tudni, így viszonylag hamar be is neveztem, és Szandival elkezdtük a felkészülést.
Most is az volt a kérésem, hogy a kötelező minimum edzéssel próbáljuk megoldani, mert az életembe így sem egyszerű beilleszteni az edzéseket. Nem egy hálás feladat ez egy edzőnek, de Szandi jól ismer és teljesen megérti a helyzetemet. Nem véletlen, hogy évek óta dolgozunk már együtt és gyakorlatilag fél szavakból is megértjük egymást
A felkészülés mondhatni rendben ment, egy kis Covid és némi betegség akasztotta meg ideiglenesen, de gyógyulás után töretlenül folytatódtak az edzések. Nagyjából ennyit az előzményekről, és csapjunk is a lecsóba.
- Részletek
- Józsa János
Ez a verseny a semmiből bukkant elém, pontosabban az egyik ismerősöm Ács Laci tette ki a Facebookon, hogy lesz egy ilyen verseny és indul rajta. A tengeri nyílt vízi úszás amúgy is bakancslistás történet volt nálam, így egyből ráugrottam, hogy megtudjam a részleteket. Átolvastam a Porecki Delfin weboldalát, amin még magyar nyelven is fent van az összes információ, és felhívtam Ács Lacit, hogy meséljen pár dolgot. Miután beszéltünk egyből tudtam, hogy nekem ide el kell jutnom. A kérdés már csak a hogyan volt.Első körben úgy volt, hogy egy olasz nyaralással összekötve jutok el a versenyre, de Lili lányom nem tudott úgy szabit kivenni, így kútba esett ez a verzió. Jött a keresgélés, és ekkor bukkantam rá a Bajzáth László szervezésében induló csoportra (a tó, tenger, folyó nyíltvízi úszóklubra), akik már ezer éve járnak oda Lacinak köszönhetően. Ő szervezi amúgy a „Latyakfutást” is, mondhatni van gyakorlata a témában.
- Részletek
- Józsa János
Azzal kezdeném, hogy én most hallottam először erről a versenyről, pedig már ötödik alkalommal rendezték meg, ráadásul nem is olyan messze tőlem. Az egész onnan indult, hogy Szandi kiírt egy 4 órás kerékpározást szombatra, péntekre meg egy olyan futást, ami olyan cirka 18km lett volna. Mivel gyűlölöm az egyedüli hosszú kerékpározást így próbáltam keresni valami versenyt, mert akkor nem minden cél nélkül megy az ember, én nem olyan unalmas.Az egyik ismerősöm ajánlotta ezt a versenyt, amire rákerestem, és szimpatikusnak tűnt, ráadásul nem is volt olyan messze. Igaz a nevezés lezárult, de egy telefonon egyeztetést követően a szervezőkkel kiderült, hogy a helyszínen tudok nevezni. Így már csak Lilit a lányomat kellett befűzni, hogy jöjjön el velem. Ő pedig igent mondott, annak ellenére, hogy előző két nap is dolgozott és korán kelt.
- Részletek
- Józsa János
Az UB után, jöhetett a következő állomás az UTT. Gyorsan kiírtam a megszokott Facebookos csoportomban, hogy mentek csapatot, ha szükség van rá. Képletesen szólva a tinta még meg sem száradt, és kb. néhány perc után Edó rám írt, hogy fussak velük a Happy Run Team-el. Ezen nem kellett egy percig sem gondolkodnom, hiszen mondhatni már visszatérő vendég vagyok náluk, és mindig élveztem a csapattal történő megmozdulást, így azonnal igent mondtam.
- Részletek
- Józsa János
Komoly hírverés és beharangozás előzte meg magát a versenyt, mivel folyamatosan ment a helyi rádióban és még óriásplakáton is kint volt. Az ügy pedig nemes, ugyanis a befolyt összeg a Szolnoki Mentőállomásnak megy (közel kétmillió forint jött össze), vagyis egyértelműen jó célt szolgál, így nem kérdés, hogy elmentem a futásra.Többféle távon lehetett nevezni: 1,6km -3km -5km – és 10km, amiből én természetesen a 10km-es etapot választottam. Igazából úgy fogtam fel, mint egy jó edzés lehetőséget, egy csipet versenyszellemmel megfűszerezve.
Mivel jótékonysági futásról van szó, nem voltak különösebb korcsoport bontások, így nyilván az elsők közé bekerülni sem sok esélyem volt, de itt, ebben az esetben nem is ez a lényeg.
