Józsa János
Az idei év sem múlhatott volna el úgy, hogy ne menjek futni az Ub-ra, mert egyszerűen imádom a hangulatát, minden nehézségével együtt is. Az idei szereplésem most nagyon korán eldőlt, mert Gyömörei Jani barátom írt messenger-en, hogyha még nincs csapatom, akkor szeretettel várnak az iData csapatába. Természetesen egyből igent mondtam, mert a csapatból 3 főt személyesen is ismerek, és nagyon kedvelek (Tera, Nitró és Jani), így nem lehetett kérdés. Jani ráadásul mondta, hogy a többiek is nagyon jó fejek, nem kell izgulni.Ráadásul pont amiatt szeretem az UB-t, hogy nagyon sok kedves és szimpatikus emberrel sodort már össze, akikkel van, hogy már többször is futottam. Most is kerestek már többen is közülük, hogy menjek futni, de már elígérkeztem az iData csapatának.
Józsa János korábban nem sportolt rendszeresen, a jó ételeket is szerette, így apránként felcsúsztak rá a pluszkilók. Negyvenéves kora után azonban úgy döntött, életmódot vált, mert kezdte magát rosszul érezni kilencvenhat kilósan. 
Mostanában egyre többet foglalkoztat a regeneráció, főleg amiatt, hogy nem fiatal az ember, és bár a komolyabb sérülések szerencsére elkerültek, de egy-egy kis makacs húzódás, némi kellemetlenség, apró fájdalom, az mindig akad. Persze van mindenféle csoda krémem, és egyéb bevált varázslatos praktikák, de természetesen figyelemmel kísérem az újdonságokat is, és így került a látóterembe a masszás pisztoly.
Korábban már írtam Madonna Buderről, aki 23 évesen lett apáca, majd 48 évesen kezdett sportolni, és 52 évesen vett részt először triatlon versenyen. De jelen cikk apropóját Flachner Balázs cikke adta, amiben szépen összefoglalta a nővér történetét. Szerettem volna, ha megmarad ez az írás, hogy motiváljon másokat. Kicsit hajaz a története a másik példaképem, Szőnyi Ferenc életútjára, bár ő még jóval fiatalabb, és még rengeteg minden áll előtte. Az sem gyenge amit Feri eddig letett az asztalra, és idevágóan csak úgy fogalmaznék, hogy az is megér egy misét.
Ki nem hagytam volna idén sem az UB terepfutós versenyét, az Ultrabalaton Trailt. Szerencsére nem is kellett, mert a „heppiknek” megint kellett egy futó. Mondjuk már az UB-n jelezték, hogy lehet, hogy be kellene ugrani a trailen is futni, így gyakorlatilag le is volt zsírozva a történet.
„Mozogni, mozogni, mozogni!” – Bozó Pali bácsival, a 82 esztendős korosztályos világcsúcstartó ultrafutóval beszélgetett Papp Tünde, amit úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom a blogon is.