Idén megint csapatot mentettem az UTT-n. Ráadásul olyat, amit már korábban is. Nem sokkal a verseny előtt Zita a csapat kapitánya rám írt messengeren, hogy van-e már valami csapat ahol futok? Mondtam, hogy még nincs. Erre ő, hogy akkor már van, és mindenképpen számítana rám. 54km táv maradt ki, amire nem volt jelentkező. Én bevállaltam volna, de azért a partizán akciókat hanyagolva, egyeztetni szoktam az edzőmmel, hogy mi legyen, és mennyit futhatok, úgy, hogy ne kavarjon be az edzéstervbe. Nándi 30km-ben maximalizálta a távot, így keresni kellett még egy beugróst.
Nándi (Ensport) az edzőm kitalálta, hogy csináljunk egy edzést a Mátrában, hogy ne egyedül kelljen unalmas hosszú bringázást lenyomni. Természetesen csak beoltott személyekkel. Az ötlet tetszett, mert nagyon utálom az egyedüli hosszú tekeréseket, és amúgy sem kerékpároztam még arra sosem. Mondjuk azt gondoltam, hogy nem lesz fáklyás menet, de hogy mennyire nem az volt, az hamarosan kiderül.
Tavaly nyár környékén keresett meg email-ben az egyik követőm, hogy meséljem már el, hogyan sikerült ilyen látványosan átalakítani a testalkatomat. Akkor pont két IronMan közötti pihenő időszakban volta, és nyaraltunk a gyerekekkel, így abban maradtunk, hogy majd hívjon fel és elmesélem, mert nincs kedvem irkálni.
A napokban aztán újra jött egy email, nem adta fel, és arra ösztönzött, hogy írjak róla egy bővebb blogbejegyzést, mert valószínűleg másokat is érdekelne. Lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?
Akkor álljon itt, ahogyan én csináltam. Leszögezném, hogy sem szakértő, sem dietetikus, sem hozzáértő nem vagyok, szóval ennek megfelelően tessék kezelni, amit leírok. Ami nálam működött, az lehet, hogy másnál nem fog.
Ez most egy picit rendhagyó írás lesz, mert csak részben kapcsolódik a sporthoz, de szerettem volna veletek megismertetni Boglárkát, akivel jó néhány képen szerepeltünk már együtt az Instán. Illetve rengeteg olyan posztot látok, ahol kutyával futtok, vagy egyéb házi kedvenccel pózoltok egy-egy képen. Ezért gondoltam arra, Boginak is szánok egy fejezetet, mert szervesen kapcsolódik az életemhez.
Imádom az almás pitét! Sokszor, sok félét kóstoltam már, de szerintem ez az egyik legjobb (hanem a legjobb) recept. Persze ez ízlés kérdése. Viszonylag gyorsan, egyszerűen elkészíthető, és elronthatatlan. A tölteléknél érdemes kóstolni, és úgy ízesíteni, ahogy nekünk ízlik. Ráadásul a tészta az joker, lehet ugyanezt a tésztát meggyel is tölteni, vagy amivel szeretnétek.
Beindult a banánszezon ezerrel, és nálam amúgy is mindig megtalálható, mert nagyon szeretem. Picit túlvásároltam magam legutóbb és kezdtek barnulni. Eszembe jutott, hogy mostanában szembejött velem egy banánkenyeres recept Limarától, aki nagyon megbízható, jó recepteket szokott publikálni, így gondoltam mi baj lehet, és megsütöttem. Persze azért saját ízlésemre formáltam, és mondhatom, hogy tökéletes lett. Isteni finom, amit biztosan fogok még párszor sütni.
A blogon szereplő minden tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználás csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.