Több mindenről szeretnék írni, amit nem akartam szétszedni külön-külön blogbejegyzésre, mert eléggé kapcsolódnak egymáshoz. Így előre szólok, hogy bár igyekeztem tömören fogalmazni, még így is picit hosszú lesz, de szerintem érdemes végigolvasni.
Mint korábban már beszámoltam róla, januártól Szandi helyét, Erdélyi Nándi az Ensport alapítója vette át, és a továbbiakban vele készülök a megmérettetésekre. Szandinak innen is köszönök mindent, és sok sikert kívánok a továbbiakban.
A Facebookon már néhány gondolatot megosztottam azokkal, akik követnek, és több pozitív visszajelzés volt, hogy de jó, hogy írtam róla, mert ő is pont ezzel a problémával küzd. Ilyen, és ehhez hasonló hozzászólások érkeztek más sportolóktól, ezért nem volt kérdés, hogy helye van a témának a blogon.
Sajnos én magam is beleestem abba a hibába, hogy túlterheltem magam mind edzésileg, mind pedig az év végi hajtás és a stressz által. Persze éreztem, hogy valami nem oké, mert amikor megnyitottam a TrainingPeaks edzésnaplót, finoman szólva sem őszinte mosollyal szemléltem a rám váró edzéseket, amiket már koránt sem a korábbi lelkesedéssel próbáltam kivitelezni. Aztán már meg sem próbáltam.
Holnap reggelire akartam egy gyors sütit összedobni, és eszembe jutott ez a mákos szösszenet. Semmi tudás, és sokéves chefiskola nem szükségeltetik az elkészítéshez. Gyors, és ha cukrot mással helyettesíted, akkor akár egészségesnek is nevezhető, nagyon finom végeredményt kapsz.
Az alma adja meg ennek a sütinek azt a tökéletesen puha állagát, amiért mindenképp el fogod készíteni. Feltéve, ha szereted a mákot. De ha mégse szeretnéd, akkor készítsd például dióval, vagy a mák helyett használj lisztet, kevés kakaóport. Mindössze 2 perc munkám, és csupán 1 db tojásom van benne (na nem úgy ahogy ti gondoljátok ;) )…. Na, jöhet a recept? :)
Hezitáltam egy darabig, hogy benevezzek-e, mert pont pihenő időszakra esett, de végül mégis csak rábeszéltem magam, na meg Szandi is rábólintott (muszáj volt neki :D).
Ha már úgy is helyben van, és amúgy is szerettem volna elszakadni egy picit a szokásos aszfaltos futásoktól, így tényleg adta magát ez a verseny. Ráadásul a nevezési díj is barátságos, szép befutóérem, és kaja a célban. Kell ennél több? Nekem nem!
Nagyjából fél órával a kezdés előtt értem oda. Pillanatok alatt átvettem a rajtcsomagot, amibe a rajtszám, chip mellé, még egy a befutóéremmel megegyező kis plakett is helyet kapott a kötelező müzli szelet mellet.
Amikor elkezdtem a közös munkát az Ensporttal(atyaég már két éve), akkor azzal kezdtük, hogy el kellett mennem egy teljesítménydiagnosztikára, hogy lássuk miből élünk, és mi alapján lehet majd edzést tervezni. Már nagyon időszerű volt egy új vizsgálat, ráadásul most már lehetőség van triatlonos diagnosztikára is, ami még régen nem volt (ha jól tudom, akkor máshol nem is nagyon van). Mégiscsak a triatlon a fő csapás, és az összes többi „csak” a körítés.
Viszont úgy voltam vele, hogyha már beáldozom az egyik napom, akkor 19-re lapot húzok, és elmegyek egy futómozgás elemzésre is, olyanon még úgysem voltam, és nagyon érdekelt, hogy milyen. Így leültem a gép elé, és az Ensport oldalán már néztem is a foglalási rendszert. Olyan napot kerestem, ahol a triatlonos TD után vagy közvetlen, vagy rövid várakozással tudok mozgáselemzésre menni. Találtam is szerda 11:30-ra egy időpontot (ez valamiért nem volt kelendő, mert iszonyatosan be volt foglalva minden), és délután kettőre a mozgáselemzésre, így csak egy órát kellett várakozni a kettő között. Azon kívül vagy két hétre előre szinte lehetetlen lett volna összehozni.
A Nagyatádi verseny után kaptam 2 hét pihenőt Szanditól, amit igyekeztem betartani. Egy kis regeneráló úszás és egy kis erősítés volt csak. Közben az Ensport oldalán megjelent, hogy iramfutókat keresnek aNapfelkelte Félmaratonra, több célidővel.
Mivel abban az időpontban a barátainknál terveztük múlatni az időt, így egy gyors érdeklődést követően jelentkeztem is lassabb beérkezésű időpontra. A vicces az volt, hogy amikorSzandi látta, hogy hozzászólok, már kapott is egy hátsófali infarktust, hogy mi a fenét akarok én, az Ironman után nem sokkal futkározni. Szerencsére megnyugtattam, hogy teljesen jól vagyok, és egy lassú tempójú futást választottam. Mondjuk, hogy közepesen megnyugodott, és rábólintott a dologra.
Szerinte két lehetőség van, hogy vagy nagyon fog fájni, vagy jó lesz. Nem akarok előreszaladni az eseményekben, de a második opció valósult meg.
A blogon szereplő minden tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználás csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.