Az idei év sem múlhatott volna el úgy, hogy ne menjek futni az Ub-ra, mert egyszerűen imádom a hangulatát, minden nehézségével együtt is. Az idei szereplésem most nagyon korán eldőlt, mert Gyömörei Jani barátom írt messenger-en, hogyha még nincs csapatom, akkor szeretettel várnak az iData csapatába. Természetesen egyből igent mondtam, mert a csapatból 3 főt személyesen is ismerek, és nagyon kedvelek (Tera, Nitró és Jani), így nem lehetett kérdés. Jani ráadásul mondta, hogy a többiek is nagyon jó fejek, nem kell izgulni.

Ráadásul pont amiatt szeretem az UB-t, hogy nagyon sok kedves és szimpatikus emberrel sodort már össze, akikkel van, hogy már többször is futottam. Most is kerestek már többen is közülük, hogy menjek futni, de már elígérkeztem az iData csapatának.

Pénteken Janival lementünk Veszprémbe az anyukájához, hogy ott aludjunk a verseny előtt, és szombaton frissen érkezzünk a rajthoz. Lepakoltuk a cuccunkat és elszaladtunk a versenyközpontba a tésztapartira és találkozni Orsival és Dórival, hogy átbeszéljük a másnapi indulást, és, hogy mit kell még beszerezni. Másnap fél 11-re beszéltük meg a találkozót az egyik multi parkolójában, ami közel van a versenyközponthoz.

Másnap szépen össze is gyűlt a csapat. Nitróék is szerencsésen megérkeztek, és itt ismerkedtem meg Károllyal, csapatunk hetedik tagjával, akivel még nem találkoztam. Megbeszéltük, hogy két kocsival fogunk menni, és gyorsan el is rendeztük a cuccokat. Bepakoltunk egy fél hadseregnek való cuccot, amit a csajok reggel 6-kor szereztek be frissen, a helyi pékségben. Mindenki felvette az alkalomra készített egyenpólót, és már irány is a versenyközpont, mert vészesen közelgett a rajtunk.
Odaérve majdnem elájultunk annyi ember volt. Azt gondoltam, hogy szinte kizárt, hogy időben elinduljunk, de tévedtem.


A staff elég ügyesen terelgette az embereket, és alig pár perc csúszással elstartolt a csapatunk. Még az is belefért, hogy Janit befogták az indulás előtt, hogy küzdje át magát egy akadálypályán, amitől féltünk picit, hogy nehogy megsérüljön, de ügyes volt, és szerencsére nem történt baj. Nem úgy, mint aki utánunk jött, ahol a hölgynek a bokája bánta a leugrást.


Károly kezdte meg a versenyt, akit Dóri váltott, majd Orsi következett, ezek rövidebb szakaszok voltak, majd Nitró csapatta, akit én váltottam Balatonszepezden.


Az idő igazán kegyes volt hozzánk, és szép napsütésben volt részünk, néhol már-már nagyon meleg is volt. Szerencsére az én szakaszom elején picit elment a nap, így kellemesen indult a futás. Nitró kísért bringán, aki közben szórakoztatott, még élő Facebook bejelentkezést is csinált. Egyszer csak elfogyott az aszfalt, és a verseny átváltott trailre, ami nem csak a talaj, de emelkedők formájában is megmutatkozott, mert a szőlők között kellett futni.

Aztán a nap is kisütött újra, és jó meleg lett, de így is kellemes tempóban sikerült megfutnom az első, közel 15km-es szakaszt, ahol a Varga pincészetnél Jani váltott le. Úgy volt, hogy én megyek vele tovább bringával, de egyéb sürgős teendőim megakadályozták eme tettet, és így inkább elmentem gyorsan DNS mintát adni az egyik toi-toi-hoz.

De ami késik, nem múlik, így a Szigligeti szakasznál Dórit kísérhettem várnéző túrára. Szegényt annyira beparáztattuk, hogy milyen durva lesz, hogy félve vágott neki a távnak, de becsületére legyen mondva, minden zokszó nélkül megcsinálta, és még a beígért medve sem várta a várnál.

Őt Orsi váltotta, de a bringán maradtam én továbbra is, és szórakoztattam szegényt. Pedig már az elején szólt, hogy nem fogunk beszélgetni, mert ő úgy szeret futni. Így csak néha piszkáltam egy-két általam viccesnek tartott poénnal. De jól tűrte, mert nem dugott faágat a küllőim közé.


Itt említeném meg, hogy nagyon jó futás után tekerni. Kifejezetten ajánlom mindenkinek aki futott, hogy a jövőben próbálja ki, mert nagyon jót tesz a lábaknak, és sokkal könnyebb lesz a következő futás.

Balatongyöröknél Tera váltotta Orsit, akit csakis Nitró kísérhetett, mese nincs. Már az elején megbeszéltük, hogy a nászutasok egymást kísérik, amennyiben fizikailag lehetséges. Mi pedig voltunk olyan jó fejek, hogy nem akartuk megzavarni ezt a románcot.

Terát Károly váltotta le Gyenesdiásnál, aki egészen Fenékpusztáig vitte a chip-et hősiesen, és szépen hozva a vállalt időt és etapot. (Mindeközben mi dőzsöltünk egyet Gyenesdiáson, némi palacsinta és isteni fagylalt formájában. Az ottani fagyizót tényleg próbáljátok ki, mert brutálisan jó.)


Amúgy az mindenkire jellemző volt, hogy nagyon szépen, stabilan hozta a szakaszát. Pedig picit féltünk, mert Jani nagyon szűkre vette a beérkezési időnket, és ugye tudjuk, hogy egy ilyen hosszú versenyen bármi megtörténhet.

Károlyt Dóri váltotta, egy szakasz erejéig, majd ismét Orsi bizonyíthatta, hogy milyen jól felkészült, ami valóban így is volt. De amíg a Balatonberényi váltópontjáig értünk szétröhögtük magunkat, mivel Jani Fordjában aktív mókustevékenység folyt a kormányburkolat alatt. Akartam is tőle kérdezni, hogy hány lovas a verda, de inkább hány mókusos, olyan kaparászás jött egyfolytában.

Orsi elindult, és kezdett szépen besötétedni. Mire a Balatonmáriafürdői váltópontra ért, ahol váltottam, már fel kellett dobni a fejlámpát. Engem a másik Jani kísért szuperül (de ez minden kísérőre elmondható). Az idő még ekkor is annyira kellemes volt, hogy rövidben lehetett futni. A második szakaszom nem sok izgalmat tartogatott, így gyorsan eltelt az a 11 km, ahol Tera vette át a stafétát Alsóbélatelepnél.


De a következő ponton már a trollok trollja, alias Nitró, alias Szabóék Tamása le is váltotta, és nagyszerű futással Balatonboglárig juttatta el a chipet, amit Gyönyörű, akarom mondani Gyömörei Jani vitt tovább Balatonszemesig. Jani is annak ellenére, hogy túl sok felkészülést nem tudott beleölni (de az évek meg a rutin….) nagyon magabiztos futással prezentálta a szakaszát.

Orsi váltotta Balatonszemesnél, majd újra Károly következett az utolsó szakaszával, ahol én vállaltam a kerékpáros kísérő szerepét. Ekkor már eléggé lehűlt az idő, meg a fáradtság is szépen kezdett kijönni mindenkin. Azt hittem, hogy ráfagyok a bicajra, pedig hosszú futós alsó, meg egy polár dzseki volt rajtam, de a kezem és a fejem nettó lefagyott.

Károly is küzdött keményen. Jókat szórakoztam magamban amikor mondta magának a dolgokat. Bocsi Károly de muszáj, hogy idézzelek: „a kutya pisilje le a számat, ha még egyszer eljövök egy ilyenre” vagy „nem kell ez már nekem”. Ennek ellenére hősiesen folytatta, pedig saját bevallása szerint megfordult a fejében, hogy megkér, hogy cseréljünk helyet, és folytassam, ő meg teker. Ezt láttam is rajta, de direkt nem szóltam, hogy győzze le saját magát. Ő pedig volt olyan tökös, hogy összeszorított foggal, de végül simán megcsinálta. Károlyom egy nagy piros pontot beírtam ám neked érte.

Károlyt Tera váltotta Zamárdiban, aki nem csak sokat futott, de nagyon keményen helyt állt a bringán is, és kísérte az embereket. Iszonyat ügyesen próbálta megszervezni a kíséreteket, és mindig odatette magát.

Őt Dóri váltotta, majd Orsi következett, akit Balatonvilágosnál nekem kellett váltani. Ez volt az utolsó etapom, de talán a legdurvább, és nem csak a fáradtság miatt, hanem, hogy volt benne egy-két igazán kedves emelkedő. Sőt egyből azzal kezdődött, így a bemelegítéssel nem volt gond.

Olyan piszok meredek volt, hogy csak sétálni lehetett felfelé, futni esélyem sem volt, de amúgy is sok sunyi és hosszan tartó emelkedő volt benne, és még egy durva sétálós a vége felé.

Dóri kísért „volna”, na jó, nem gonoszkodok, kísért is, de csak 6 km körül ért utol a bicajjal. Már vártam, mint a Messiást, mert nem volt frissítőpont, és nála volt az bekevert High5 Zerom. Már pont azon agyaltam, hogy mi lesz ha nem jön, de szerencsére nem így lett. Utána pedig már nem volt probléma. Ráadásul a futás utolsó szakasza igencsak ismerős volt, hiszen a Kenesei Ironman helyszínén volt a befutóm.


Itt Nitró váltott és nyomott le egy laza 11 kilit. Majd Jani futott tovább Almádiból hősiesen, hogy Terának Csopakon átadhassa a stafétát. Csopakon a csajokkal amíg Janit vártuk, sikeresen csillapítottuk a koffeinszükségletünket, és élveztük a kelő nap simogató melegét.


Ezt a meleget Jani gondolom tudta volna mellőzni, mert eléggé kivolt a végén, és ivott, mint a sivatagi vándor (ja meg evett is, de mikor nem?). Majd átadta Terának a chip-et, akire az a hősies feladat várt, hogy befusson vele a célba.

Mi pedig addig át is ugrottunk a befutóhoz, és vártuk, hogy Tera megérkezzen. Nem is kellet sokat ácsorogni, mert óramű pontossággal robogott felfelé, mint aki még nem is futott, nyomában az oldalbordájával, aki bicóval próbálta abszolválni a befutó durva kaptatóját.

Mindenki csatlakozott, és együtt futottunk be a célba, ahogy egy igazi csapathoz illik. És ezt bátran mondhatom, hogy igaz is volt végig. Mert ez az UB nem csak egy futóverseny, hanem egy erős csapatépítő történet is. Nagyon össze tudja hozni az embereket, és kirostálni azt, aki nem oda való. Ezért is kedvelem annyira.


Némi kötelező sorban állás után megvolt a befutó fotó, és megkaptuk az érmeket, majd visszasétáltunk a parkolóba, ahol fájó búcsút intettünk egymásnak és szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába. De egy dologban biztos vagyok, hogy ez az utazás, mindenkinek örök élmény marad.


A frissítés végig High5 volt, ami Energy Gel Aqua és Zero tabletta formájában abszolválódott, és nemcsak nálam, hanem az egész csapat ezt használta. Ugye mondanom sem kell, hogy perfektül működött, mint mindig. Senkinél sem okozott gyomorproblémákat, de ez nem is meglepő.

És ha már a technikai részleteknél tartunk, akkor megemlítem a d3 Hungary masszázspisztolyát, ami igencsak jó szolgálatot tett a megfáradt lábaknak, bár Nitró már mindenhol IS bevetette. Gyakorlatilag az egész csapat használta, és nagyon szuper véleménnyel voltak róla. Ami a legszebb, hogy az akku végig bírta a kiképzést, nem kellett tölteni sem.

Köszönöm, hogy a csapat tagja lehettem! Külön extra köszönet a hölgyeknek a szuper gondoskodásért, és közvetlenségért. A srácoknak pedig, hogy odatették magukat, és igazi csapatként értünk célba. Next year?

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: