Túrópalacsinta reggelire (vagy amikorra szeretnétek)

Rendszeresen figyelem és olvasom az interneten felbukkanó recepteket, és ami szimpatikusnak tűnik, azokat ki is próbálom. Hiába osztják meg rengetegen, és hájpolják, én csak magamnak hiszek. Ide a blogra csak olyanok kerülhetnek ki, amik átmentek a szűrőn.

A palacsinta nagy kedvenc nálam, és korábban már bombáztalak benneteket a zabpalacsinta receptjével. Ezúttal viszont a túróé a főszerep. Nem a töltelékbe, ahogy sokan gondolnátok, hanem magába a tésztába.

Tudom hogy, kicsit bizarrul hangzik, de annyira nem lepődtem meg, mert rendszeresen sütök a gyerekeknek kakaós vagy fahéjas ízesítéssel csigákat, aminek a tésztájába szintén túrót kell tenni.

A puding próbája az evés! A palacsintáé is!

20 dkg túró
5 dkg zabpehely
1-2 teáskanál eritrit vagy más édesítő (ízlés szerint)
1 kávéskanál vanília aroma
2 tojás (az eredeti verzióban csak a fehérjét tartalmazta a recept, de én szemrebbenés nélkül beleküldtem, úgy ahogy van, mindet)
A palacsintasütő serpenyő kenéséhez kókuszolaj, vagy kókuszzsír

Rettentően bonyolult dolgunk van. Az összes hozzávalót tegyük mixerbe, vagy robotgépbe, és jól dolgoztassuk össze. Egy viszonylag sűrű, egyáltalán nem a megszokott folyós palacsinta masszát kapunk, de ne ijedjünk meg (jó, én is meglepődtem, mert azért gyanús volt a kevés folyadék), ennek ilyennek kell lennie.
Miután kikentük a serpenyőt kókuszolajjal, öntsünk a masszából a közepébe, és egy széles, lapos fakanál vagy spatula segítségségével terítsük szét a masszát, majd ahogy látjuk, hogy sül, óvatosan fordítsuk meg.

Ebből nem lesz (legalábbis nekem) vékony palacsinta, olyan átmenet a sima és az amerikai között. Ebből a mennyiségből 3db emberes palacsinta született, és már a sütéskor is valami fantasztikusan jó illata volt. Elárulom az íze is hasonlóan szuper, és nem okozott csalódást.

Én juharsziruppal és házi baracklekvárral tettem a magamévá, de a gyakorlat mindenki számára szabadon választott, annak függvényében, hogy mennyire kell odafigyelni az étkezésére.