cel4Első Ironman féltávú versenyemet 2016-ban Dunaújvárosban teljesítettem, az Aquarius Triatlonon. Akkor azért esett rá a választás, mert megfizethető ár kategóriájú verseny volt és csupa jót hallottam róla. Úgy voltam vele, hogyha nem is tudom végigcsinálni, akkor is egy jó tanulási lehetőség.

Szerencsére nem így lett, és végigtoltam becsülettel, még ha az időeredmény nem is volt valami fényes, de a lényeg a teljesítés és a tapasztalatszerzés volt. Nem is tudtam akkor még, hogy akarom-e ezt tovább folytatni, vagy hogyan tovább.

Hatalmas érzelmi töltést adott, amikor átléptem a célvonalat és „megcsináltam”. Nagyon büszke voltam magamra, hiszen előtte semmilyen triatlon versenyen nem vettem részt. De ezután a verseny után már láttam, hogy nekem ez nagyon bejön, és ezzel szeretnék a továbbiakban foglalkozni.

Itt tudatosult bennem, hogy mennyire keveset bringáztam a verseny előtt, holott ez kulcsfontosságú kérdés a triatlonban. Így lecseréltem a régi Merida Road Race kerékpárom egy picit jobbra (Bianchi RC), és elkezdtem tudatosabban edzeni. Ekkor még csak saját kútfőből.
Spartan super bencevelSzombaton, Kazincbarcikán várt a következő bevetés, ezennel Super távon, ami minimum 13km-t és 30 akadályt jelent. Ezúttal ketten vágtunk útnak Bencével, mert Lili lányomnak ilyenkor van a versenyszezon (kajak), és aznap pont versenyzett ő is Békésszentandráson.

Az időjárás nem éppen a legkegyesebb arcát mutatta, mert már induláskor is rendesen be volt borulva, de mire legyűrtük a szerény két és félórás utazást, és az Eger utáni szerpentint, már szakadt az eső, és 12-13 fokra mérséklődött a hőmérséklet.

Az érdekes az volt, hogy valahogy annyira nem tudott idegesíteni, mert gondoltam, hogy úgyis vizes leszek a versenyen. Bence is csak nevetett rajta, hogy ilyen a mesében sincs, és minden zokszó nélkül sétáltunk el a szakadó esőben a verseny területére.
 
 
spartan sajat1Az ember kíváncsi! Én is az vagyok. Többek között ezért neveztem be a veszprémi Spartan Racre, amit az egyik kedves ismerősöm, Kinter Zoli ajánlott. Manapság tényleg olyan sokszor láttam és halottam felőle, hogy utána olvastam a versenynek. Megnéztem a versenykiírást, és mi baj lehet felkiáltással eldöntöttem, hogy kipróbálom.

Mivel láttam, hogy van junior verseny is, egy gyors közvélemény kutatást folytattam a gyerekek között, hogy ki szeretne indulni. Lili nem sokáig habozott az igennel, de Bence óvatos duhaj, és egyelőre lemondott a lehetőségről.
 
Így kettőnket be is neveztem, és izgalommal vegyes félelemmel, vártuk az eseményt. No, nem a táv ijesztett meg, hanem a kiírásban szereplő valóban spártai körülmények, mint pl. a verseny végén a slagos zuhanyzás és társai. Bevallom, ez nagyon messze esik a komfortzónámtól, de igyekszem tágítani a határait.

Viszonylag korán kellett indulni, mert Veszprém nem a szomszédban van, és a szervezők minimum az 1 órával korábban történő érkezést kérték.

triatlon 2016 erem2016-ban elérkezettnek láttam az időt, hogy egy újabb megmérettetést vállaljak be. Utólag kiderült, hogy picit korai volt, de ne szaladjunk ennyire előre. Elkezdtem nézni a hazai féltávos versenyeket, és a korai szakaszban be is neveztem v keszthelyi versenyre, de informatikai hiba miatt a szerverük összeomlott és hiába voltam benne a kedvezményes számban, így nem lett érvényes a nevezés. Amikor kijavították, már nem is figyeltem a későbbi időpontot, mert nem tartottam korrektnek, hogy a hibájukból adódóan negatív lett a regisztráció (nem csak nekem, hanem több embernek is), így mondjuk úgy, hogy „hanyagoltam” a versenyt.

A neten kutatva nagyon sokan dicsérték a dunaújvárosi versenyt, ráadásul árban is igen barátságos volt. Szóval nem is agyaltam rajta sokáig és beneveztem a versenyre.

maraton1A történet kezdete 2014-re datálódik vissza, mikor is eldöntöttem, hogy lefutom a maratont. Szerintem a legtöbb rendszeresen futó ember életében eljön az a pillanat, kellő kilométerrel a cipőjében, hogy megméretesse önmagát.

Ráadásul pont a születésnapomon rendezték a versenyt, amire be is neveztem. Gondoltam magamban, hogy mekkora feeling lesz, pont a nevezetes napon lefutni. Mint valami szülinapi ajándék.

Készültem rá becsülettel, letöltöttem hozzá a netről konkrét edzéstervet, meg ami kell. Olvastam is sok mindent (sajnos nem eleget, de erre majd később visszatérek). Két héttel a verseny előtt Bence fiam hazahozott a suliból valami agresszív vírust, amit olyan szinten sikerült magamévá tenni, hogy teljesen kész lettem. Az egész 3 hónapos felkészülési terv, és munka ment a kukába a nevezéssel együtt.

Szerencsére a credit megmaradt, így azt egy későbbi versenyre fel tudtam használni. Folytattam az edzéseket (ekkor még csak futottam) és készültem, hogy jövőre újra megpróbálom.