keszthely201900004Tavaly ott voltam Keszthelyen egy rövidtáv erejéig, és azt kell, hogy mondjam, hogy lenyűgözött a verseny minősége és szervezettsége. Az egész verseny és körítés elsőrangú volt. Úgy gondoltam, hogy idén is megpróbálok eljutni, de a költségvetésem és a combos nevezési árak elriasztottak.

Így csak motoszkált a fejemben, de elengedtem a dolgot, egészen addig, amíg Fliegler Anett fel nem tett a Facebookra egy átadó középtávú nevezést. Mindezt egy pusziért, vagyis teljesen ingyenesen, így csak az átírási költség terhelt. Na, ezt a lehetőséget már nem tudtam elengedni, még annak ellenére sem, hogy a „hivatalos frissítő segédem és másodedzőm” Erdősi József Coach mondta, hogy most céges program miatt nem tud eljönni.

ub201900018A Tavalyi csapatmentésen nagyon megtetszett az UltraBalaton rendezvény, így már eleve úgy terveztem, hogyha sikerül az idén is elmegyek. Rengeteg, ismerős, barát is jelezte, hogy indul ezen a roppant népszerű versenyen, hosszabb-rövidebb távon. Az egyik legdurvább Varjas Gabi (Run HappIlly csapat), aki férjével párban tervezte, hogy nekivág a távnak.

Ki is tettem egy posztot a Facebookon az UltraBalaton csapatkereső csoportban, hogy szívesen segítek olyan kis létszámú csapatnak, ahol valaki kiesik, vagy lesérül. Azt hiszem, nem túlzok, hogy 10 percen belül csipogott a Messenger, és egy gyors telefonszámcsere és beszélgetés után már meg is lett a csapatom. A Peugeot Citroen Ds Emil Frey 2, 4 fős csapatában indultam, ahol 55,8km volt a rám eső rész.

befutoNagyatád után beszélgettünk az edzőmmel, Imre Szandival(ENSPORT), hogy kellene még egy úgymond befejező verseny. A Spar Maraton mondhatni adta magát, mivel az atádi teljesítők kedvezményesen nevezhettek az eseményre, így el is döntöttük, hogy legyen ez.

Maga a felkészülés annyiban volt érdekes, hogy inkább intenzívebb futásokból állt (intervallum, résztáv), és csak kevés hosszúnak csak jóindulattal nevezhető edzést tartalmazott, ami idejét tekintve megállt 1 óra 30 percben (jó volt, amire én rátettem picit, mert úgy adott ki egy szokásos kört, de így is 1:40-nél megállt).

Az edzések elég jól mentek, szépen alakult a pulzus is, szóval annak ellenére, hogy nem volt különösebb tétje a dolognak viszonylag jó időre számítottunk. Persze ember tervez és Isten végez, ahogy mondani szokták. A maraton hetében sikerült egy hasmenéses vírust begyűjteni, ami picit átírta a forgatókönyvet, de nagyon bíztam benne, hogy a versenyre sikerül helyre jönni.
extrememan201800008Nagyon régen, egy messzi-messzi galaxisban: egy srác a fejébe vette, hogy teljesíti a triatlon leghosszabb távját az Ironmant. Mindezt tette annak ellenére, hogy sokan próbálták lebeszélni vakmerő vállalkozásáról.

Kezdődhetne így is a mese. A valóság azonban ennél sokkal prózaibb. Az első féltáv, és néhány verseny után, még nagyon azt gondoltam, hogy köszönöm szépen, nekem bőven elég ennyi, és nem szeretnék ennél jobban belemélyedni a dolgokba.

Sokat edzettem, szorgalmasan, csak nem hatékonyan! De a véletlen, vagy talán a sors az utamba sodort egy mondatocskát, ami azóta is itt van a fejemben: hogy a legnagyobb szorgalommal végzett hülyeség is csak hülyeség marad (Klopfer Csabi után szabadon), és mennyire más, hogyha tudatosan edz az ember.

Ekkor hívtam fel Erdélyi Nándit az Ensport alapítóját, és beszélgettünk egy jót, majd megegyeztünk abban, hogy megmutatják, hogy egy „mezei” emberkéből mit lehet kihozni a profi edzéstervezéssel. De mi legyen a cél? Tette fel eme prózai kérdést Nándi, én meg mondtam, hogy legyen az Ironman 14 órán belül. Ő csak nevetett, és rávágta, hogy deal!

balaton atuszas00005Az idei versenylistám érdekesen alakult, mert voltak tervezett versenyek, de voltak, amik csak úgy „beestek”. Ilyen volt a Balaton-átúszás is, ami ugyan fel volt írva listámra, hogy valamikor teljesíteni szeretném, de idén nem neveztem.

Aztán az egyik nap a Facebookon a Lidl nyereményjátékot hirdetett, amin játszottam, csak brahiból, és este jött az értesítés, hogy egyike voltam a 30 szerencsés embernek, akiket kisorsoltak.

Komolyan mondom egyből fülig ért a szám, hogy mekkora mázlim van.

keszthely bringa depobanAz egyik nagyon népszerű triatlonos versenyt Keszthelyen rendezik meg évről-évre az 575 szervezésében. Többen is ajánlották már ezt a versenyt, de valahogy kimaradt a szórásból. Idén sem terveztem, mert most már Nagyatádra koncentrálok az Ironman teljes távra, de úgy alakult, hogy mégis ott lehettem.

András családi programja miatt nem tudott részt venni a versenyen, így átadta a nevezést, amit sajnálatos módon már nem lehetett átírni. Szandit (Ensport), az edzőmet megkérdeztem (akit szerintem már mindenki ismer, aki a blogomat olvassa), hogy mit szólna, ha beugranék, és nem szétcsapva magam, gyakorlatilag, mint egy edzést, versenyszituációs gyakorlásnak felfogva lenyomnám a versenyt. Amúgy is kombi edzés lett volna hétvégén.

Mondta, hogy oké, csináljam, koncentráljunk a bringára, a többit „csak éld túl” volt az itiner.
(A képek sajátok, mert a hivatalos képeket még nem lehet elérni. Ha meglesznek, akkor felteszem a Facebookra.)