Komoly hírverés és beharangozás előzte meg magát a versenyt, mivel folyamatosan ment a helyi rádióban és még óriásplakáton is kint volt. Az ügy pedig nemes, ugyanis a befolyt összeg a Szolnoki Mentőállomásnak megy (közel kétmillió forint jött össze), vagyis egyértelműen jó célt szolgál, így nem kérdés, hogy elmentem a futásra.

Többféle távon lehetett nevezni: 1,6km -3km -5km – és 10km, amiből én természetesen a 10km-es etapot választottam. Igazából úgy fogtam fel, mint egy jó edzés lehetőséget, egy csipet versenyszellemmel megfűszerezve.

Mivel jótékonysági futásról van szó, nem voltak különösebb korcsoport bontások, így nyilván az elsők közé bekerülni sem sok esélyem volt, de itt, ebben az esetben nem is ez a lényeg.

A nevezési díj 2000.- forint volt, ami igencsak jelképes összegnek számít a mai viszonylatban, ráadásul a befutócsomagban egy részét vissza is kaptuk, illetve minden befutó érmet is kapott.
Külön kiemelném, hogy mennyire profi volt a szervezés. Olyannyira, hogy egy-két hivatalos futóverseny elbújhatna mellette. Profi hangosítás, vidám bemelegítés és nagyszerű hangulat volt már az indulás előtt is. A biztosítás tökéletes, minden veszélyesebb pontnál rendőri felügyelet volt, a pálya jól kijelölve, a segítők mutatták mindig az irányt, és a frissítőpontok elhelyezése is abszolút tökéletes volt.



Komolyan meglepett, hogy milyen profin összehozták ezt a versenyt, és csak úgy sugárzott a szervezők kedvessége. Mindenki mosolygott, szinte versenyt folyt azon, hogy ki akassza befutó érmet a futó nyakába. Le a kalappal!

Néhány mondatban összefoglalnám azért a versenyt is. Beálltam előre, hogy az élbollyal tudjak elindulni, hogy ne nagyon kellejen előzgetni és én se tartsak fel senkit. Az elején néhány ember nagyon durva tempóban ment el, én pedig nem akartam elfutni magam, így szépen a tervezett 4:40 és 4:50 közötti tempóra álltam rá, amit mondtam is Szabó Attilának amikor beszélgettünk, hogy nagyjából ezt tervezem.

Ez elég jól is működött, még a fülledt időjárás ellenére is. Sőt szépen megelőztem pár embert, aki az elején elszáguldott, mert nem bírták azt a kemény tempót. Igazából 2km után elég szépen széthúzódott a mezőny. Ezzel a stabil tempóval szépen az előttem futó sráccal kezdtük előzgetni azokat, akik megfáradtak.

Az 5k-es frissítőnél ittam, majd jött a gát, ahol azért a meleg szerintem mindenkinek odavágott. Egy minimálisan lassultam ugyan, de sikerült tartani a tempót. Nagyjából 7-8km magasságában volt egy frissítőpont, ahol szívtam magamba egy kis vizet, egyet meg a fejemre borítottam, mert éreztem, hogy kezd nagyon meleg lenni.

Innentől már szinte egyenes út vezetett a célig. Aki előttem futott, őt már nem tudtam beérni, aki mögöttem, ő pedig bőven távol volt ahhoz, hogy megelőzzön, így szépen maradt a tempó, nem kellett meghalni a végén.

A gyárba beérve azt hittem, hogy kész is, de legnagyobb meglepetésemre, még egy gyárkört kellett futni a célig, ami annyira nem esett jól, de nyilván nem okozott gondot, és mosolyogva futottam be a célba.


Megkaptam az érmet és a befutó csomagot a lányoktól, illetve a tapsot a nézőktől. Majd az ismerősökkel átbeszéltük a versenyt. Kivétel nélkül mindenki nagyon pozitív véleményt fogalmazott meg, és mondta, hogy jön jövőre is, ha megszervezik. Márpedig, ha jól tudom, akkor ez a cél, szóval jövőre #OTTTALI!

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: