Józsa János korábban nem sportolt rendszeresen, a jó ételeket is szerette, így apránként felcsúsztak rá a pluszkilók. Negyvenéves kora után azonban úgy döntött, életmódot vált, mert kezdte magát rosszul érezni kilencvenhat kilósan.

„A futással kezdtem, először csak otthon, futópadon, mert nem akartam kinevettetni magam – mesélte a kétgyermekes Józsa János a Csupasportnak. – Rövid, félórás programokat állítottam be úgy, hogy a futást a sétával váltogattam. Szép fokozatosan kezdtem, ami egyre jobban ment, mert mindenáron le akartam fogyni. Egy idő után már a szabadba is kimerészkedtem.”

Az állóképessége ennek köszönhetően szépen alakult, de mégsem érte el azt a formát, amit szeretett volna. Ekkor kezdett el erősítő edzéseket is végezni, eleinte teljesen magától, a Youtube-on talált videók segítségével.

Hamarosan a ruhamérete XL-esről M-esre változott. Az edzések mellett folytatta a futást is, az azonban kezdett unalmassá válni, pedig akkorra már a maratonit is lefutotta. Érezte, hogy tovább kell lépnie.


„Van egy barátom, akivel teniszeztem, ő már régóta triatlonozott meg több Ironmant is megcsinált – emlékezett vissza. – Ez nekem nagyon megtetszett, és gondoltam, nekem is ki kéne próbálnom! Közben a Spartan Race-re is felfigyeltem, be is neveztem rá. Mivel maximalista vagyok, a Triflectára hajtottam, azaz egy szezonon belül mindhárom távot – sprint, közép és beast – teljesíteni akartam. Ekkor már bicikliztem és úsztam is, aminek köszönhetően jó volt az állóképességem, így nem okoztak gondot a versenyek.

Igaz, a beast már kemény volt, több mint húsz kilométer futás, kétezer méter szintkülönbség, harmincnál több akadály, de nagyon jó időt mentem ott is, sőt, a korosztályomban második helyezést értem el.”

Józsa ezután több Spartanon már nem indult, helyette jöttek a triatlonversenyek. Először a fél távot próbálta meg, mivel az még beláthatónak tűnt az 1.9 kilométer úszással, 90 kilométer kerékpározással és a félmaratonival, mégsem sikerült jól.

„Nagyon megszenvedtem. Megcsináltam, de teljesen kész voltam. Úgy voltam vele, hogy nem is akarom többet – fogalmazott, ezután azonban elkezdett edzővel dolgozni, ami meg is hozta az eredményét. – Brutális változást hozott az edző a felkészülésemben. Három hónapja dolgoztam vele, amikor beneveztem ugyanarra a versenyre, mint előző évben, és több mint egy órát javítottam az időmön, és nem éreztem azt, hogy meghalok.”

Egy újabb féltáv-versenyen megint fél órát javított az idején, majd vérszemet kapott, és 2018-ban megcélozta az Ironmant.

„Beletettem a felkészülést rendesen, de piszkosul féltem. Főleg, hogy még sosem kerékpároztam ennyit. Lement az úszás, majd jött a száznyolcvan kilométeres bringás rész, ami annyira magával ragadott, hogy nagyon gyorsan eltelt. Azt terveztük, hogy tizennégy órán belül nagyon jó lenne teljesíteni, végül 11 óra 56 perc alatt értem be a célba. Nem gondoltam volna korábban, hogy ezt meg tudom csinálni.”

A hat Ironman közül az elsőn kívül még a tavalyi Balatonman volt emlékezetes Jánosnak, mert csupán két perccel csúszott le a dobogóról. Amikor a futásból tizenöt kilométer volt hátra, mondták neki, hogy tíz perccel van előtte az előző versenyző. Elkezdett gyorsítani, és bár nem sikerült beérnie a harmadik helyezettet, egyáltalán nem esett neki rosszul a hajrá, mert úgy érezte, saját magát győzte le.

„Azt éreztem, hogy most már bármikor meg tudok csinálni egy Ironmant. Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen formában segített vagy támogatott engem.”

Józsa János azonban úgy érzi, az Ironman már nem ad neki újat, nagyobb kihívásokra vágyik, érezni akarja ismét azt a versenyhangulatot, amit korábban, ezért az Extreme Triathlon felé kacsintgat.


„Egy-két éven belül szeretnék egy külföldi versenyen elindulni, például Norvégiában, mivel láttam róla videókat, és ez most nagyon pezsegteti a vérem. De ott már nagyon extrák a körülmények, hideg, tizenhárom fokos vízben kell úszni, akár 5800 méter szintkülönbség is lehet biciklizésben és futásban, aminek egy része mászás a köveken – tette hozzá. – Azt, hogy mikorra bírom összehozni, nagyon sok mindenen múlik. Egyrészt ennek olyan anyagi feltételei is vannak, amit én saját zsebből nem tudok kifizetni, de ha úgy alakul a szponzori háttér, ahogyan szeretném, akkor megvalósítható. Másrészt itt nem tömegek indulnak, van, ahol csupán hatvan–száz fő, tehát sorsolnak, várólista van.”

Józsa a közösségi médiafelületeken is aktívan jelen van, beszámolói a www.gyozdlemagad.hu oldalon olvashatóak. Hiszen ő valóban saját magát győzte le, sosem állt meg, nem adta fel, ezt sugallja jelmondata is: „Csak csináld!”

Forrás: CsupaSport

Hozzászólások: